Elmerülni a dolgokban, amiket szeretünk

Az egyik este, miközben hazafelé tartottam, törtem a fejem a következő blogbejegyzés tartalmán. Eszembe jutott pár ötlet, de semmi átütő. Késő este már otthon, a számítógépem előtt is próbáltam kitalálni, hogy mit írhatnék. Miután tíz percig bámultam a számítógépemet, feladtam arra az éjszakára. Úgy döntöttem, picit pihentetem a bloggolást. Kikapcsoltam a számítógépemet, rápillantottam a könyvespolcomra, levettem egy könyvet és ez megváltoztatta az estémet. Csupán azzal, hogy ahelyett, hogy tovább görcsöltem volna, szimplán csak azzal, hogy azt tettem, ami éppen jólesett és ami boldoggá tesz. Esetemben például az olvasás.

A legtöbben olyan kimondott vagy éppen kimondatlan elvárásoknak akarunk megfelelni a mindennapjaink során, melyek csak időt és energiát rabolnak el tőlünk. Egyre többen várják el a külvilágtól azt, hogy megerősítse, elismerje őket, és valamilyen formában visszaigazolást kapjanak. A mai világ egyre inkább arról szól, hogy megmutassuk magunkat, mindig szerepeljünk, esetleg szerepeket játsszunk, és ezáltal folyamatosan elismerést zsebeljünk be. A közösségi oldalakon már szinte nincs is olyan tartalom, amit ne lájkolnának, vagy ténylegesen azért lájkolnának, mert igazán tetszik az a fotó. Ez igaz még a legszerencsétlenebb fotókra is. Hiszen, ha egy kedves ismerősünk teszi ki, már azért is dobjuk a lájkot, mert őt ismerjük, szeretjük, jó vele a viszonyunk és nem akarjuk megbántani azzal, hogy nem lájkoltuk a fotóját. Úgy érzem, hogy ez nagyon nincs rendben. A valós életben, ahogy online is komoly elvárásokkal kell szembenéznünk, csak itt a visszajelzés már nem olyan gyors és ekkor jön az elbizonytalanodás, ami sokszor azt eredményezi, hogy már a morzsája sincs meg a hajdani, egészséges önbizalmunknak. Amikor amiatt aggódunk, hogy mások mit gondolnak, akkor akaratlanul is mi magunk adunk rá engedélyt, hogy felügyeljék és értékeljék, vagy bírálják az életünket. Észrevétlenül, de nagyon sok időt és energiát elvesztegetünk azzal, hogy megpróbáljuk kitalálni, vajon mások milyennek szeretnének látni minket, persze aztán megpróbálunk olyanná is válni és ezt most a külső és belső tulajdonságainkra egyaránt értem. Félredobjuk az értékeinket, hagyományainkat, vagy amit addig képviseltünk, csak hogy az újabb ismerőseink még hamarabb elfogadjanak és beilleszkedjünk. Gondoljuk mi, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy emellett egyre csak gyülekeznek az újabb elvárások és ez igaz az élet szinte minden területére:

Muszáj holnap posztolnom valamit.

Meg kell felelni a határidőknek.

Le kell fogyni 5-10 kilót.

Alkalmazkodni kell x, y-hoz, hogy megkapjuk az előléptetést, hogy minden a lehető legjobban alakuljon.

Másnak kell mutatni magunkat, hogy minél több ember szeretetét elnyerjük és ezzel persze több lájkot is kapjunk.

Teljes mértékben egyetértek azzal és támogatom, hogy vannak fontos dolgok, amit előtérbe kell helyezni és ott és akkor valóban meg kell felelni. Nyilvánvaló, hogy a munkahelyen felállított határidők betartása és egyéb határidők betartása senki számára sem elkerülhető. Senkit nem is szeretnék arra buzdítani, hogy mindent rúgjon fel a munkahelyén, csak azért, mert ott is vannak elvárások. Én a blog bejegyzésemben az élet más területére összpontosult elvárásokról írok, azokról a mindennapos plusz körökről, melyek a boldogságunk rovására mennek, gyorsabban, mint azt valaha gondoltam. Hányan engedtük meg magunknak, hogy a külső stresszfaktorok: elvárások, határidők, negatív kommentek tömkelege, falként álljanak közénk és embertársaink, barátaink, párunk közé, vagy csak szimplán azon dolgok közé, melyeket annyira szeretünk? Szerintem sokan! Gondoljatok arra, hogy mikor volt az utolsó alkalom, amikor valóban időt szakítottatok magatokra és a szenvedélyeitekre is? Miért engedjük meg magunknak, hogy mélyebbre és mélyebbre kerüljenek azok a dolgok, amelyek potenciálisan boldoggá tesznek minket? Vajon miért hagyjuk mindezt? Miért törődünk bele?

A válasz elméletben pofonegyszerű. Egyszerűen azért, mert a megfelelés elviszi az időt saját magunktól, és olyan dolgoktól, amelyek boldoggá tesznek minket. A céljaink fontosak, a határidők betartása fontos, a sikeres karrierépítés is fontos. Mindazonáltal persze nem számít, ha mindemellett nem vagyunk boldogok. Ilyen egyszerű. Majd egyszer, ha elértük a céljainkat, ha megvan a vágyott előléptetés, akkor újabb és újabb célokat tűzünk ki magunk elé, melyekkel egy óriási terhet is teszünk vállunkra. Ördögi kör. Abban a pillanatban, amikor szem elől veszítünk olyan dolgokat és tapasztalatokat, amelyek boldoggá teszik azt a pillanatot, akkor van az a pont, hogy úgy érezzük, az élet elmegy felettünk, csak hajszoljuk az álmainkat és nem éljük meg a pillanatokat. De a jó hír az, hogy ezt vissza lehet fordítani. Nem tudunk mindenkinek megfelelni, nem kell mindenkinek megfelelni ahhoz, hogy boldogok legyünk. Az elutasítás, és bizonyos dolgok elengedése nem teszi tönkre az életünket. Fontos lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy valóban odafigyeljünk magunkra, és mindez azzal kezdődik, hogy megkérdezzük magunktól: “Mit tettem az utóbbi időben, ami valóban boldoggá tett?”

Ez mindenki számára más. Számomra például ez az olvasás, vagy játék a cicáimmal. Kellemes és minőségi idő töltése együtt a családommal és barátaimmal. Közhely? Lehet, de akkor is így van.  Az is örömet okoz, hogy a blogomon dolgozom, fényképet készítek az instagram oldalamra, válaszolok a hozzászólásaitokra, írom a könyvem, kísérletezgetek az új házi forrócsoki és sütemény receptekkel. Szenvedélyesen szeretem az illatgyertyákat is, az elmúlt időszakban többet vettem, mint az elmúlt két évben összesen. 🙂 Lehet, hogy furcsán hangzik, de a gyertyák illata nekem segít abban, hogy ellazuljak, hogy a munkámra is jobban tudjak koncentrálni, hogy feltöltődjek, jó hangulatom legyen és hogy felfedezzem a bennem rejlő képességeimet is, azáltal, hogy az illatok különböző emlékeket és gondolatokat juttatnak eszembe.

Nektek mik azok a dolgok vagy tevékenységek amikkel igazi szenvedéllyel foglalkoztok? Mik azok a dolgok amik segítenek abban, hogy jobban érezzétek magatokat?  Ideje bizonyos dolgokat, vagy azokat a bizonyos mondatokat lecserélni fejünkben, hiszen minden agyban dől el.  A „ki mit gondol”, és a „ki mit fog szólni” cseréljük le arra, hogy ti mit gondoltok, és ti mit szeretnétek. Szerintem ez az igazi kulcs egy tartalmasabb élethez.
Ne feledjétek el, hogy nem tehettek másokat boldoggá, ha ti sem vagytok teljesen azok, vagy nem vagytok teljesen önmagatok. Igen, ismét egy közhely, de nagyon igaz.